Avicularia recifiensis (STRUCHEN, BR�NDLE 1996)

Ronny STRUCHEN & Daniel BR�NDLE

Egy �j Avicularia- faj Pernambuco-b�l, Braz�li�b�l.

Absztrakt

Ezt az �j fajt az Avicularia nem-b�l, Pernambuco �llamb�l, Recife v�ros�nak k�zel�b�l �rt�k le �szakkelet- Braz�li�ban. A spermatart� nagyon hasonl�t az Avicularia versicolor�hoz.

 Bevezet�s

1993-ban t�nt f�l el�sz�r egy addig ismeretlen Avicularia- faj Sv�jcban. Ronny STRUCHEN szerzett egy feln�tt teny�szp�rt. Id�k�zben mindk�t �llat elpusztult �s isopropilalkoholban tart�s�tott�k �ket. Pernambuco �llamban, Recife v�ros�nak k�zel�ben gy�jt�tte be ezeket a p�ld�nyokat a hobbiarachnol�gus Martin WEBER. Err�l a k�rny�kr�l addig csak az Avicularia hirsuta (POCOCK, 1901) �s az Avicularia pulchra (MELLO-LEITAO, 1993) volt ismert. A szokatlan testfel�p�t�se �s a lapos potroha miatt el�sz�r nem is Avicularia-k�nt azonos�tott�k. Csak miut�n 1995. m�rcius 18-�n Dr. G�nter SCHMIDT a spermatart�- prepar�tumot megmutatta, tudtuk rendszertanilag meghat�rozni az elt�veszthetetlen spermatart�-forma alapj�n.

Vizsg�lt anyag

Egy ivar�rett n�st�ny (holot�pus) �s egy adult h�m (parat�pus) isopropil- alkoholban tart�s�tva, gy�jt�si hely�k Recife (Braz�lia), a gy�jt� Martin WEBER 1993. Az anyagot a senckenbergi m�zeum (Frankfurt am Main) bocs�totta rendelkez�sre.

Vizsg�lati m�dszer

A p�kokat „Weso” elektromikroszk�ppal 20x-os nagy�t�s alatt vizsg�lt�k. A szemm�reteket �s szemt�vols�gokat m�retsablonnal �llap�tott�k meg.

 Le�r�s

N�st�ny (nem kifejlett p�ld�ny): testhossz: 38,0 mm, h�tpajzs: 15,0 x 14,9 mm, potroh: 23,0 x 14,4 mm, m�regkarom: 4,6 mm, cs�pr�g� alap�ze: 7,3 x 3,5 mm.

L�bak hossza sorrendben: IV, I, II, III.

L�b�zek m�retei mm-ben:

Tapad�sz�r�k:

Szemm�retek:

El�ls� k�z�pszemek: 0,55 mm, el�ls� oldalszemek: 0,5 mm, h�tuls� k�z�pszemek: 0,2 mm, h�tuls� oldalszemek: 0,35 mm. Az el�ls� szemsor enyh�n el�rehajlik, a h�ts� szemsor enyh�n h�trahajlik. A szemek t�vols�gai: el�ls� k�z�pszemek t�vols�ga: 0,5 mm, el�ls� oldalszemek-h�tuls� oldalszemek: 0,3 mm; h�tuls� oldalszemek- h�tuls� k�z�pszemek: kevesebb, mint 0,1 mm, majdnem �rintik egym�st; el�ls� k�z�pszemek-el�ls� oldalszemek: 0,2 mm, a k�t h�tuls� k�z�pszem t�vols�ga 1,5 mm; a k�t el�ls� k�z�pszem t�vols�ga a h�tpajzs sz�l�t�l kevesebb, mint egy el�ls� k�z�pszem �tm�r�je.

Szemdomb: a test tengely�re mer�leges 1,5, azzal p�rhuzamosan 3 mm hossz�.

Cs�pr�g� fogazotts�ga: egy nagy, k�t k�zepes, n�gy kicsi, egy k�zepes, egy kicsi �s egy nagyon nagy, ha a m�regkarom t�v�t�l sz�moljuk.

Torr�s: nagyon apr� �s enyh�n visszahajl�

Sz�jszerv: sz�lesebb (2.mm), mint amilyen hossz� (1,3 mm).

Haspajzs: 7 mm x 5,6 mm-es.

Sz�v�szem�lcs: csak az alap�z �ll rendelkez�sre- ez 2,5 mm hossz�.

Spermatart�: hasonl�t az Avicularia versicolorhoz.

Sz�nezet: a fejtor n�hol narancsba hajl� vil�gosbarna, a l�bak vil�gosbarn�k v�r�sesbarna sz�r�kkel. A potroh s�t�tbarna, a hosszabb sz�r�k vil�gos narancss�rg�k. A negyedik l�bp�r m�sodv�g�z�n a sz�r�k k�zel m�sf�lszer olyan hossz�ak, mint a t�bbi l�bp�r m�sodv�g�zein. A v�g�zpapucsok nem v�r�sek vagy narancssz�n�ek, mint a legt�bb Avicularia- fajn�l, hanem vil�gosb�zs sz�n�ek.

A h�m (ivar�rett):

Testhossz: 33,4 mm, fejtor: 16,2 x 13,5 mm, potroh: 17,2 x 13,6 mm, m�regkarom: 5,4 mm, cs�pr�g� alap�ze: 12,4 x 3,1 mm.

L�bak hossza sorrendben: IV, I, II, III.

L�b�zek m�retei mm-ben:

Tapad�sz�r�k:

Szemm�retek: el�ls� k�z�pszemek: 0,6 mm, el�ls� oldalszemek: 0,55, h�tuls� k�z�pszemek: 0,25 mm, h�tuls� oldalszemek: 0,5 mm. Az el�ls� szemsor er�sen el�rehajl�, a h�tuls� enyh�n visszahajl�. El�ls� k�z�pszemek egym�st�l val� t�vols�ga 0,5 mm, el�ls� oldalszemek- h�tuls� oldalszemek: 0,1 mm; h�tuls� oldalszemek- h�tuls� k�z�pszemek: kevesebb, mint 0,1 mm, majdnem �rintik egym�st; az el�ls� �s a h�ts� k�z�pszemek t�vols�ga 0,2 mm. Az el�ls� k�z�pszemek h�tpajzs sz�l�t�l val� t�vols�ga jelent�sen nagyobb, mint az el�ls� oldalszemek�. A szemdomb 2 x 2,8 mm m�ret�.

M�regkarom fogazotts�ga: 3 nagy (szorosan egym�s mellett; a m�sodik a legnagyobb) �s h�rom k�zepes m�ret�.

A sz�v�szem�lcs�k nem maradtak meg.

A torr�s nagyon kicsi �s enyh�n visszahajl�; a s�r� sz�r�z�tts�g miatt szabad szemmel nem l�that�.

A sz�jszerv 1,5 x 2,5 mm, vagyis sz�lesebb, mint amilyen hossz�.

A haspajzs 7,6 x 6,1 mm. A bulbusok 2, az embolusok 4,5 mm hossz�ak.

Sz�nezet: a fejtor n�hol narancsba hajl� vil�gosbarna, a l�bak vil�gosbarn�k v�r�sesbarna sz�r�kkel. A potroh s�t�tbarna, a hosszabb sz�r�k s�t�tv�r�sek, majdnem bord�ak. A negyedik l�bp�r m�sodv�g�z�n a sz�r�k k�zel m�sf�lszer olyan hossz�ak, mint a t�bbi l�bp�r m�sodv�g�zein.

Az �j faj spermatart�ja az Avicularia versicolor�- hoz nagyon hasonl�. Az embolus hossz�, v�kony �s lekerek�tett, ahogy az az Avicularia- fajokra jellemz�. A fejtor viszonylag kerek, a potroh sz�les �s lapos. A tibi�lis kamp� az els� l�bp�ron tal�lhat�. Csak az Avicularia hirsuta �s az Avicularia zorodes visel egy- egy tibi�lis kamp�t az els� �s a m�sodik l�bp�rj�n is. Emiatt e k�t ut�bbi fajt Andrew SMITH ez�rt az Iridopelma nembe sorolta. SCHMIDT ugyanakkor elutas�totta ezt a lehet�s�get. SMITH hipot�zise szerint minden Avicularia- fajnak k�t tibi�lis kamp�ja volt kezdetben, k�s�bb a m�sodik l�bp�ron l�v�t elvesz�tett�k �s csak az eml�tett k�t faj �s az Avicularia recifensis tartotta meg ezt a tulajdons�g�t.

SCHMIDT �gy gondolja, hogy az Avicularia hirsuta �s az Avicularia zorodes tov�bbi primit�v jegyeket hordozhatnak �s a tibi�lis kamp� n�lk�li fajok evol�ci�s szempontb�l modernebbek. SCHMIDT nem tudott ilyen jegyeket kimutatni, amire hivatkozva elutas�totta az Iridopelma nem l�tez�s�t.

K�sz�netny�lv�n�t�s

Szertn�nk k�sz�ntet mondan Dr. G�nter SCHMIDT-nek a t�mogat�s�rt �s a seg�ts�g�rt, k�l�n�sena  spermatart�-prepar�tum rendelkez�sre bocs�t�s��rt.

Irodalom:

CHARPENTIER, P. (1992): The genus Avicularia.- Exothermae I (1): 1-49.
SCHMIDT, G. (1993): Vogelspinnen. Lebensweise, Bestimmungsschl�ssel, Haltung, Zucht. Landbuch Verlag, 4. Auflage
SMITH, A. (1995): in litteris an G. Schmidt.

Szerz�k:

Ronny STRUCHEN, D�ssihubelstr. 3, CH-5014 Gretzenbach
Daniel BR�NDLE, Im Geere 15, CH-8552 Felbern

Forr�s:

Arachnologisches Magazin 2/1996