Avicularia aurantiaca BAUER, 1996

Ismert madárpókfaj Észak- Peruból

Avicularia aurantiaca spec. n.
(Araneida: Theraphosidae: Aviculariinae)

Stefan Bauer, 1996

Absztrakt

A fajt mostanáig (a leírásáig) Avicularia magdalenae- ként (KARSCH, 1879) ismerték. Mindkét nemnek határozott jegyei vannak. A nőstény spermatartója két vékony és hosszúkás nyúlványból áll, a hím bulbusai csak enyhén íveltek.

Bevezetés

A 90-es évek elején az angol IAN WALLACE egy addig ismeretlen észak- perui Avicularia fajt hozott be a kereskedelembe. Avicularia magdalenae- nak nevezeték, mert azonosnak tartották a Kolumbiából leírt fajjal. Újabban néhány szerző (Rick WEST, R.N. BAXTER 1993) az Avicularia juruensis-sel (MELLO-LEITAO, 1923) azonosítja.

MELLO-LEITAO leírásának LUCAS FRAU (Butantan Intézet, Brazília) általi lefordítása során – illetve az állatról készült két rajz alapján- derült ki hogy az A. magdalenae nem azonos az észak-perui fajjal, habár a származási hely földrajzilag azonos.

A holotípus (Természettudományi Múzeum, Berlin) vizsgálata során SCHMIDT kiderítette, hogy a kolumbiai faj esetében nem is egy Aviculariáról hanem egy Ischnocoline fajról van szó (SCHMIDT, 1994, 1995). Ennek megfelelően a perui A. magdalenae-nak gondolt állatot elnevezetlennek kellett tekinteni, az A. magdalenae (SIMON) pedig a Hapalopus formosus AUSSERER, 1875 (SCHMIDT, 1994) szinonimája.

Vizsgált anyag és vizsgálati módszer

Egy nőstény (holotípus), fiatal, WALLACE által gyűjtött példányok, egy nőstény levedlett bőre, egy hím példány (paratípus).

A nőstény, miután elpusztult a Senckenbergi Múzeumba került (Frankfurt am Main). Az álatokat 70%-os alkoholban tartósították. A spermatartó a vedlésből lett kipreparálva és tárgylemezen rögzítve. A szemek méreteit és távolságukat a mikroszkóp mérőeszközével állapították meg.

Az Avicularia aurantiaca egy nagytestű Avicularia-faj. Igen kellemetlen és különösen a  potrohon és s szövőszemölcsökön sűrűn megtalálható irritáló szőrökkel rendelkezik. A hímek bulbusa csak enyhén hajlított.

Leirás

A nőstény (ivarérett, de nem teljesen kifejlett példány) 49 mm-es testhosszal rendelkezik, a fejtora 19x17, a potroha 25x15 mm.

Lábpárok hossza sorrendben: IV, I, II, III

Az egyes ízek méretei mm-ben:

A végízek teljesen be vannak borítva tapadószőrökkel, a másodvégízek az első lábpáron ¾-ed a másodikon 2/3-ad a hamadikon ½-ed a negyediken pedig ¼-ed arányban találhatóak. A szőrök minden végízen és másodvégízen megosztottak. A lábakon nincsenek irritáló szőrök.

A szájszerv szélesebb, mint amilyen hosszú, a haspajzs 7x5 mm- es. A csáprágó fogazottsága a következőképpen alakul: 3 nagy, 1 kicsi, 1 nagy, 1 kicsi, 1 nagy, 1 kicsi, 2 nagy, 1 kicsi, 1 nagy. Az utoló két fog végén található egy- egy, egyenként 11 apró fogacskából álló terület. A mérgkarom 8,3 mm hosszú, az alapíze 10x5,5 mm-es, a szövőszemölcsök alapíze 3,5 mm, a középíze 2,3, a végíze 3,8 mm hoszzú.

A szemdomb 3,6 mm széles és 2,2 mm hosszú, felfelé erősen ívelt. Szemméretek:

Elülső középszemek: 0,8 mm, elülső oldalszemek: 0,8 mm, hátulsó középszemek 0,5 mm, hátulsó szélsőszemek: 0.7 mm. Szemtávolságok: elülső középszemek távolsága: 0,6 mm, elülső közép és szélsőszemek távolsága: 0,4 mm, elülső és hátulsó középszemek távolsága: 0,3 mm, elülső szélsőszemek és hátulsó középszemek távolsága: 0,7 mm, hátulsó középszemek és szélsőszemek távolsága: 0,11 mm, elülső és hátulsó szélsőszemek távolsága: 0,5 mm.      

Színezet és mintázat:

Háti nézet: a hátpajzs barnásan szőrözött a torrés körül csíkos mintát képez. Frissen vedlett állatoknál a combok kékes-lilának tűnik természetes fénynél, ettől függetlenül a lábak alapszíne sötét mogyoróbarna. Nagyon feltűnő ezeken az állatokon a szinte világító, minden lábon megtalálható narancssárga lábgyűrűk a másodvégíz tetején. A lábak sűrűn szőrözöttek és a szőrök a lábon igen hosszúak, különböző szögekből nézve a lazacpirostól a bézsig terjednek a színeik. A potroh bársonyos fekete, nagyon feltűnő, hosszú, világos szőrökkel. Egy fekete folt azonban világos szőrök közt megmarad idősebb korukra is.

Hasi nézet: a teljes hasi oldal fekete, egyedül a lábakon észlelhető egy hosszú világos minta, amely azonban nem olyan vastag, mint a háti oldalon.

A hím

A hátpajzs 19,3 mm hosszú és 17,2 mm széles a potroh 22 mm hosszú és 17 mm széles (megjegyzés: a potroh erősen összeesett, az eredeti mértre csak következtetni lehet). A haspajzs hosszabb, mint amilyen széles: 7x5,5 mm méretű. A méregkarmok 7,5 mm hosszúak, a csáprágók 5,5 mm hosszúak és 6,8 mm szélesek. A szövőszemölcsök alapíze 3,1, a középíze 1,8, a végíze 3,3 mm hosszú.

Lábpárok hossza sorrendben: IV, I, II, III

Az egyes ízek méretei mm-ben:

A talpszőrözöttség megegyezik a nőstényével.

Színezet és mintázat:

Az ivarérési vedlésig a nemek színezete nem különbözik, utána a hím egyszínű világosbarna, a narancssárga gyűrűk náluk is látszódnak, de a koruk előrehaladtával egyre halványulnak.

Ez a  faj, az Avicularia urticans-szal együtt az úgynevezett A- csoportba tartozik SIMON szerint, ami azt jelenti, hogy a fiatalkori minta, a csíkok a  potrohon a koruk előrehaladtával eltűnnek. Nemi jellegüket tekintve ez egy nagyon sokrétű csoport, egy másik fajjal való közvetlen összehasonlításból nem sok mindenre lehet következtetni. További vizsgálatok és fajmeghatározások szükségesek az A csoportban, hogy az egyes fajok rendszertani helyzetét tisztázni lehessen. A bulbusok leginkább az Avicularia bicegoi (MELLO-LEITAO, 1923) párzószervéhez hasonlítanak, ugyanakkor az ivarszerv görbülete az A. aurantiaca-nál nem olyan jelentős. Jellemző még a spermatartó, amelynek feltűnően széles az alapja, ugyanakkor a nyúlványok nem olyan szélesek, mint az Avicularia hurianaé (TESMOINGT, 1996, Equador)

Peruból, illetve az Avicularia aurantiaca lelőhelyéről két további Avicularia- fajt ismerünk: az Avicularia juruensist (MELLO-LEITAO, 1923) és az Avciularia urticanst (SCHMIDT, 1994). WEST Iquitos-ban és Napo-ban tanulmányozta ezeket a fajokat, melyek SIMON szerint mind az úgynevezett A csoportba tartoznak.

 Köszönetnyílvánítás

Szeretném szívélyes köszönetemet kifejezeni Dr. Günter SCHMIDT- nek, aki jelentős segítséget nyújtott és ötleteket adott a Tychochlaena magdalena és egyéb fajok vizsgálatához, Dr. KRAUSE-nak, Dr GRASSHOFF-nak a senckenbergi múzeum dolgozójának, és Dr. MORITZ-nak a Berlini Természettudományi Múzeum munkatársának a nomenklatúrához kapcsolódó kérdések megválaszolásához.

 Irodalom

AUSSERER, A. (1875): Zweiter Beitrag zur Kenntnis der Arachnidenfamilie der Territelariae.-Verh. Zool. Bot. Ges. Wien 25: 174 T.V.F. 17, 18
BAXTERN, R.N. (1993): Keeping and Breeding Tarantulas.-Chudleigh Publishing, Ilford, Essex, 89 pp.
CHARPENTIER, Ph. (1992): The Genus Avicularia.-Exothermae - Vol. 1, No. 1
KARSCH, E. (1879): Sieben neue Arachniden von St. Martha.-Stettin. Ent. Zeitg. 40: 106-109
MELLO-LEITAO, M.D. (1923): Theraphosidas do Brasil.-Rev. Mus. Paulista 13. p. 1-438 TF. 1-109
POCOCK, R.I. (1903): On some new gen. a. spec. of South American Aviculariidae.-Ann. Mag. Nat. Hist. (7) 11:81-115
ROEWER, C. FR. (1942): Katalog der Araneae.-1. Band, Natura, Bremen, 1040 pp.
SCHMIDT, G. (1994): Vogelspinnen - 4. Aufl., Landbuch, Hannover 151 pp.
SCHMIDT, G. (1994): Einige überraschende Befunde. - Arachnida 2 (9): 4-5
SCHMIDT, G. (1995): Ist Typhlochlaena magdalena KARSCH, 1879 wirklich eine Avicularia? - Arachnol. Mag. 3 (2) 1995: 10-13
SCHMIDT, G. (1994): Avicularia urticans, eine Vogelspinnenart aus Peru - Arachnol. Mag. 2 (6): 1-7
SIMON, E. (1892): Histoire Naturelle d. Araignees. - 2. Aufl., Roret, Paris, 1-254

Szerző

Stefan BAUER, Robert-Koch-Str. 4, 77955 Ettenheim

Forrás

Arachnologisches Magazin 8/1996