A pókok egész életük során növekednek. E növekedés elengedhetetlen része a vedlés.

A pókok külső váza (kutikula) kemény,kitinből álló rugalmatlan ˝bőr˝ amely nem tud növekedni, illetve tágulni. Ezért a külső váz gátat szab a növekedésüknek, így időről időre lekell azt cserélniük. Két vedlés közti időszakban a régi bőr alatt kifejlődik egy új. Ez puha és ráncos, ahogy telik az idő és a pók növekszik, egyre jobban feszíti a régi merev bőrt. Ilyenkor következik be a vedlés.
A vedlések közti időköz az állat korával egyenesen arányosan nő. Míg a fiatalabb egyedek havonta/kéthavonta is vedlenek (mivel a növekedésük dinamikusabb) és vedlésenként nagymértékű növekedést mutatnak, addig az adult nőstények évente már csak egyszer (egyes esetekben még ritkábban) váltanak bőrt és méretük már csak kis mértékben növekszik.
A fiatalabb egyedek jobban viselik a vedléssel járó megterheléseket, az idősebb pókoknak hosszabb nyugalmi időszakra van szüksége mind vedlés előtt mind vedlés után.

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a vedlés akkor kezdődik, amikor egy madárpók a hátára fekszik. Ez így azonban nem igaz, a vedlési előkészületek illetve a pók testében lezajló folyamatok kezdetének én azt az időt nevezem, amikor a pók (jelen esetben Avicularia sp) inaktívvá válik:

1. nem fogad el táplálékot
2. utóteste besötétedik (Avicularia fajok esetében ez általában nem olyan szembetűnő), színei kifakulnak,  eltompulnak
3. elszövi lakóhálója bejáratát
4. mozgását minimálisra korlátozza

Ezektől számítva a terraristának a következőkre kell odafigyelni:

1. az állat számára biztosítani kell a megfelelően nyugodt stressz mentes környezetet (ne zaklassuk hálója felnyitásával, eleségállat hálójába helyezésével, felesleges terráriummozgatással)
2. szükséges folyadék mennyiség és páratartalom szintén elengedhetetlen (ez az Avicularia fajok esetében 80% páratartalmat jelent. Kisebb még nevelő dobozban élő egyedek esetében heti háromszori talajnedvesítéssel illetve a lakóhálóra való pár csöpp víz csepegtetésével ezt könnyen elérhetjük. Nagyobb már terráriumban élő egyedeknél a heti kétszeri permetezés sűrítését minden másnapira, de ügyelve arra, hogy mennyiségileg kevesebb is legyen a bepermetezet víz, ne csatakossá tegyük az életterét az állatnak csak állandó magasabb páratartalmat biztosítsunk neki)
3. Semmi képen ne telepítsük pókunkat ebben az időszakban új terráriumba, dobozba!!!
4. Ne maradjon bent a pók terráriumában/dobozában eleségállat.

Ez az időszak fiatalabb párvedléses Avicularia egyedeknél 1-3 hétig tart (tartástól illetve koruktól függően), adult nőstények esetében viszont akár másfél, két hónapig is eltarthat.
Ennek szakasznak az utolsó részében ekdizon hormon hatására az új bőr hámsejtjei (hypodermisz sejtek) elkezdik az exuviális (vedlési) folyadék (gél) termelését.
Amennyiben a pók nem tudod elegendő folyadékot felvenni ebben szakaszban az exuviális folyadék termelése elégtelen lesz, ez a következőkben murkozhat meg

1. a vedlésnél a végtagok vagy az utótest régi bőrbe való beragadása
2. nem megfelelően elinduló vedlés, a hátpajzs helyet az utótest ventrális oldalán reped fel a régi bőr (ez helytelen vedlési pozíció következménye is lehet)

A következő szakasz már közvetlen vedlés előtti (általában pár órával esetleg egy nappal előzi meg magát a vedlést). Ilyenkor az állat újra aktivá válik, mozgolódik, tesz, vesz a lakóhálóján belül. Takarítja, illetve megszövi a védőhálót, illetve a kapaszkodó szálakat. Ezután egy rövid nyugalmi szakasz jön, ami 10-20 perctől egy, másfél óráig tart.

1. Amikor észlejük a pók újra aktiválását a lehető legkisebb zavarás mellett ellenőrizzük, és szükség esetén emeljük a pártartalmat.
2. Amikor az állat nyugalomba vonul, már ne zavarjuk, mert ez könnyen a vedlés elodázáshoz vagy természetellenes pozícióban (lábon állva) való megkezdéséhez vezethet.

Maga a vedlés a vedlési pozíció felvételével kezdődik. Ez az Avicularia genus esetében 80-85% nem a többi genustól megszokott ˝hátára fekvő˝ póz.
Náluk ez vagy a doboz/terrárium tetejéről való lefüggeszkedés (a lakóháló elszeparált részén belül) vagy függőleges állás. Ezeknek a pózoknak a felvételében van szerepük a kapaszkodó szálaknak, melyeket a pók a rövid aktív időszakában készített. A kapaszkodó szálakba akassza bele a kitin karmait melyek normál esetben nem láthatóak, ezek a végíz csúcsán helyezkednek el.

    

Innentől az állat már nem mozdul.
A vedlés megkezdésekor a pók az utótestéből vért pumpál a háti véredényekbe, ennek folyamán az állat előtestének tömeg 80% megnő, míg az utótest tömege 30% csökken. Ezáltal az előtestben a nyomás megnövekszik.

1. a vedlés megkezdésekor a pók csáprágóinak folyamatos mozgatásával, a régi bőr megfeszítésével felrepeszti a hátpajzsot. Ez fokozatosan elválik az előtest peremétől.  
2. a csáprágók alapízei kiszabadulnak
3. a palpusok csípő és tomporízületei kiszabadulnak
4. a járólábak csípő és tomporízületei kiszabadulnak
5. a csípőkarmok kiszabadulna
6. a járólábak és a palpusok ízei kiszabadulnak
7. az utótest régi bőre teljesen lefejtődik
8. a pók a mellpajzsához húzott végtagokkal pihen
9. talpra áll
10. teljesen kinyújtott járólábakkal pihenve várja az új kutikula megszilárdulását

A vedlés teljes szakaszában biztosítsunk teljes nyugalmat az állatnak, a legkisebb zavarás is végzetes lehet.
Amikor már teljesen kibújt a régi bőréből sem szabad zavarni, mert egy időelőtti talpra állás eldeformálódott végtagokhoz vezethet (a friss kutikula puha és sérülékeny, ha a pók túl korán áll talpra nem bírja el az állat súlyát, elhajlik és így szilárdul meg)
A vedlés után, amikor a pók már 24/72 órája (korától függően) talpon van igyekezünk vizet juttatni a hálójába (a legminimálisabb zavarás mellett) mert vedléskor nagy a folyadék veszteség és ez könnyen kiszáradáshoz vezethet. Ennek tünetei:

1. a pók összehúzott lábakkal áll
2. mozgáskor a lábak görcsösen meg-megrándulnak
3. mozgása bizonytalanná válik

Fiatal egyedeknél 4/5 nappal, adultaknál 7/8 nappal a vedlés után kínáljuk meg őket az első táplálékkal, (ez lehetőleg az állat méretéhez képest ne legyen nagytermetű). Erre az a kihagyásra azért van szükség, mert a még nem teljesen megszilárdult kutikula sérülékeny, és ha a pók megijedve rámar az eleség állatra az a csáprágó kifordulását eredményezheti.

Amennyiben a fentieket betartjuk, minden segítséget megadtunk a pókunknak ennek a veszélyes folyamatnak a sima és gördülékeny átvészeléshez, a többi már rajtuk múlik.

Köszönet a segitségért Kovács Gábornak!