Tudni kell, hogy Linné az állat kismadárra utaló latin elnevezését Maria Sybille Merian Svájci-Német festőművésznő egyik 1705. -ben Surinamban készült festményének témájából merítette, melyen egy madárpók kolibrit zsákmányol.

Amikor kinyitották az Avicularia aviculariát tartalmazó dobozt, sajnos láthatták, hogy az 1700-as évek közepe óta őrzött szárazpreparátum igen rossz állapotban, darabokra töredezve maradt fent az utókornak.

A doboz jól láthatóan két példány darabjait őrizte. Az alaposabb vizsgálat feltárta, hogy a két példány két különböző fajtól származik. A legnagyobb meglepetésre az egyik egy Stromatopelma calceatum nőstény egyede, míg a másik egy Harpactira atra kifejlett hím példánya (mindkét faj az Afrikai kontinensen honos, míg az Avicularia spp.-ként ismert pókok, Közép és Dél-Amerikában honosak...az eddigi ismeretek szerint).

Elképzelhető, hogy Linné kapott két nagytermetű pókot utazóktól stb. és emlékezve Merian festményére, elnevezte Aranea aviculariának (mely festmény ránézésre valóban egy mai értelemben is ismert Aviculariát ábrázol).

Nem szabad elfelejteni, hogy az állatok rendszerezésének a hajnaláról származik a preparátum. Az állatok képi megjelenítése a bestiáriumokban látható ábrázolásmódhoz hasonlóan történt (lásd pl. Marcgrave madárpók ábrázolását) és a faj, mint fogalom (mely egyes esetekben ma is vita tárgyát képezheti), sem volt igazán definiálva. Bár mélyrehatóbb ismereteim nincsenek a mikéntről (nem néztem még utánna), de valószínűnek tartom, hogy "isten teremtményeit" kezdték valamilyen egyszerű séma alapján csoportosítani (persze ez kissé bonyolultabb rendszert képez, mint ahogy azt akkor képzelték, de hasonlóképpen zajlott ez a többi tudományágban is).

Az aranea avicularia leírása pedig a következő:

A.thorace orbiculato convexo centre transverse excavato.
Habitat in America, insidiatur Aviculis, Insectis.
Morsu diro Serpentino minatur.

WSC-ben érdemes megvizsgálni, hogy a Linnét követő kutatók mi mindent "beledobáltak" ebbe a génuszba...Tulajdonképpen az összes nagy szőrös pókot, amit találtak. Nem irigylem azt a kutatót, aki egyszer neki áll kibogozni majd ezt a Gordiuszi magasságokba ívelő állapotot. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még ott meglepetések.

Forrás: Gabriel G., Gallon R.C.,Smith, A. M. Examination of the Avicularia avicularia Specimens from the Linnaean Collection J. Br. Tarantula Soc. 23: 22-30.

Köszönet Fincének a cikkért

Kapcsolodó témák az oldalon:  Forum Avicularia avicularia