Avicularia velutina (trinidadi rózsaszínlábú madárpók)

1996 januárjában az a szerencse ért, hogy némi időt Trinidad szigetén tölthettem és begyűjthettem 3 példányt ebből a nagy (talán legnagyobb) Avicularia- fajból.

Mint említettem, 3 példányt gyűjtöttem be, egy adult hímet, kb 5 és fél inches lábfesztávolsággal, egy kifejlett nőstényt kb 12,70 centiméter lábfesztávval és egy juvenil példányt. A felnőtt egyedeket kókuszpálmák törzsének pikkelyei alatt találtam. Először a hímet fedeztem fel, mikor lehúztam az elszáradt részeket a fák törzséről, a harmadik próbálozásra ezt a hímet találtam (a lábainak vége szinte fehér volt) Az adult nőstényt a törzs és a pálmalevél töve közötti szövedékében találtam meg. A potroha elég szőrtelen volt. A juvenil példányt egymásra hányt rozsdás fémdarabok között találtam meg a menedékében. Mindhárom állatot maximum 3,05 méter magasan találtam. Mindegyiküket a cap-de Ville-n azaz a „Fegyver’-dombon gyűjtöttem.

Néhány hét pihenés után bemutattam a hímet a nősténynek. Mindezt éjszaka tettem, gyenge világítás mellett. Mindkét pók nagy műanyag dobozban lakott, és mikor a tetőket eltávolítottam, a hím nem akart a nőstény háza tájára menni, ezért a nőstény hálójának tetejéhez helyeztem, úgy hogy az első lábai a hálót érintsék. A nőstény nagyon leszőtte a lakóhelyét. A hím néhányszor dobolt egy kicsit a tapogatóival, a nőstény elindult kifelé a hálójából, mozgásával elárulta a helyét és a hím megközelítette a nőstényt. Megérintették egymás lábvégeit, majd rendkívül gyorsan párzottak. A nőstény nagyon passzív volt és a hím úgy is hagyta, ahogy a párzás abbamaradt. A hím leginkább a csáprágók elkerülésével törődött, én viszont képtelen voltam megfigyelni a tapogatók behelyezését. A bemutatástól a visszavonulásig kb. 30 perc telt el. A párocska még három alkalommal párzott. Dobolást csak az első alkalommal figyeltem meg és olyan hangja volt mintha vízcseppek kopognának egy polcon. A további párzások sokkal gyorsabbak voltak és a nőstény kezdeményezte a kontaktust. A negyedik bemutatáskor a nőstény agresszívan elutasította a hímet. Ez a hirtelen változás a sikeres megtermékenyítésnek tudható be. 16 nappal később a nőstény kokont rakott a hálójában, ebbe lerakta a petéit, majd másnap már egy 3,81 centiméter átmérőjű kokont cipelt. Abszolút tisztán tartotta lakócsövét, amíg a 60 napos keltetési idő le nem telt. Ekkor 159 kispókot távolítottam el az anyaállat hálójából.

Ráadásképp itt van még néhány infó a kis slingekről: csoportokban tartom őket, kis lisztkukacokkal etetem őket. Sokszor az a pók, amely öt perccel korábban nem volt éhes, ugyanazt a kukacot azonnal megtámadja. Általában az esti órákban esznek a legjobban. Ha van hálójuk, helyezzük bele frissen megölt táplálékot, ez a legbiztosabb módszer.

Nedves körülmények között kell tartani őket, mint minden Aviculariát, és valamennyire magas terráriumot építsünk nekik, hiszen fán élő életmódot folytatnak. Menedéknek mindenképpen tegyünk be egy szép, hosszú fakérget vagy hasonlót. A páratartalmat mindig tartsuk magasan, 85% körül: gyakran és rendszeresen párásítsunk és mindig legyen egy friss vízzel teli tálja is.

Írta: Jay: Patterson

Foditotta: Hegedüs Mátyás